Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az óriásbambusz (Dendrocalamus giganteus) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a pázsitfüvek (Poales) rendjéhez, ezen belül a pázsitfűfélék (Poaceae) családjához tartozó faj. Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Elterjedése 2 Megjelenése 3 Egyéb 4 Forrás Elterjedése [szerkesztés] Az óriásbambuszt gyakran ültetik parkokba; eredetileg Délkelet-Ázsiából származik. Megjelenése [szerkesztés] Óriási, fás szárai többnyire tompa zöldek, rendszerint többesével, sűrűn egymás mellett állnak. A fiatal hajtások hegyes-kúposak, legalább a szélükön kékesfekete, háromszögletű levelekkel. A növény legfeljebb 35 méter magas és 30 centiméter átmérőjű, magasan fent vékony, finoman elágazó, oldalra álló ágakkal. A szár néhány alsó csomóján gyakran gyökerek fejlődnek. Levele szálas, 40-60 centiméter hosszú és 10 centiméter széles, finom, párhuzamosan futó erekkel. A levelek csaknem párhuzamos szélűek, mindig magasan fent nőnek a csomókon. Virágai 12-20 milliméter hosszú füzérekben fejlődnek, amelyek nagy bugákba csoportosulnak, sárga portokjaik vagy ibolyaszínű bibéik kilógnak a toklászok közül; csak rendkívül ritkán láthatók. A pázsitfűfélékre jellemző, 4-8 milliméter hosszú szemtermések ugyancsak rendkívül ritkán láthatók. Egyéb [szerkesztés] Az óriásbambusz rekordsebességgel növekedik; kedvező körülmények között naponta akár 45 centimétert is. A szárak nagyon szilárdak, kemény, sima felületűek, és csak lassan korhadnak el. Emiatt keresett alapanyag hidak, házak és vázszerkezetek építéséhez. Mivel a szárak a csomók között üregesek, tutajok, csövek, különféle hangszerek és edények készítésére is alkalmasak. Mint valamennyi bambuszfaj, ez is csak több évtizedenként virágzik, és a termés beérése után a föld feletti rész elpusztul. Sok más bambuszfaj, így a közeli rokon Dendrocalamus asper fiatal hajtásait zöldségként fogyasztják.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.