Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pingvinfélék (Spheniscidae) a madarak osztályának, a pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe tartozó egyetlen családja. 6 nem és 18 faj tartozik a családba. Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Előfordulások 2 Megjelenésük 3 Életmódjuk 4 Szaporordásuk 5 Természetvédelmi helyzetük 6 Rendszerezés 7 Forrás 8 Külső hivatkozás Előfordulások [szerkesztés] A föld déli féltekén élnek. Leginkább Dél-Amerika déli részét és a Déli-sark körüli tengereket lakják. Megjelenésük [szerkesztés] A pingvinek különös testalkatú madarak. Szárnyukban az evezőtollak hiányoznak. Szárnyaik csak a vízben való evezésre alkalmasak, de a repülésre nem. Csőrük egyenes, oldalt összenyomott, nincs térdük, ezért nem tudnak ülni. Lábaik négyujjúak, rövidek, és annyira hátul vannak, hogy a szárazon csaknem egyenesen állanak. A vízben egészen elmerülnek, és fókák módjára mozognak. Rövid farkuk általában 32 tollú. Testük nehézkes, bőrük alatt vastag zsírréteg van, csontjaik olajos velőtartalmúak. Hasuk fehér, hátuk fekete, amely az álcázásban segíti őket.A halak, melyekre vadásznak, alulról a víz felszínéhez hasonlónak látják, fekete hátuk pedig a tengerfenék színébe olvad be, így a felettük úszó ragadozók (pl. leopárdfóka) kevésbé láthatják meg. Életmódjuk [szerkesztés] Táplálékuk halakból, illetve krillekből áll. Szárnyaik a vízi élethez alakultak ki, röpképtelen madarak. A szaporodási időszakban a költőhely és a tenger között ingáznak. Egyébként a tengereken töltik szabad idejüket, szigeteken (esetleg jéghegyeken) pihennek meg. Szaporordásuk [szerkesztés] Többségük kettő, legfeljebb három tojást rak, kivételek a király- és a császárpingvinek, kicsinyeik pelyhesek és fészeklakók. Természetvédelmi helyzetük [szerkesztés] Az ember régebben vadászta, húsát, zsírját és bőrét egyaránt feldolgozta, sőt az ürülékét, a tengerpartokon nagy mennyiségben felhalmozódó a pingvinguanót is kereskedelmi forgalomba hozták. A tengeri olajszennyezések veszélyesek a pingvinekre, mert a tollaikra rakódó olajréteg csökkenti a hideg vízzel szembeni ellenállásukat, így nehezebben úsznak le olyan mélységbe, ahol megfelelő táplálékot találnak. Szakszerű kezeléssel a pingvinek az olajtól megtisztíthatók és megmenthetők.[1] Rendszerezés [szerkesztés] A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak. Aptenodytes (Miller, 1778) – 2 faj királypingvin (Aptenodytes patagonicus) császárpingvin (Aptenodytes forsteri) Eudyptes (Vieillot, 1816) – 6 faj aranytollú pingvin vagy sziklaugró pingvin (Eudyptes chrysocome) bóbitás pingvin vagy makarónipingvin (Eudyptes chrysolophus) fjordlandi pingvin vagy szélescsőrű pingvin (Eudyptes pachyrhynchus) snares-szigeti pingvin vagy horgascsőrű pingvin (Eudyptes robustus) koronás pingvin (Eudyptes sclateri) Royal-pingvin (Eudyptes schlegeli) Eudyptula (Bonaparte, 1856) – 1 faj kék pingvin vagy törpepingvin (Eudyptula minor) Megadyptes (Milne-Edwards, 1880) – 1 faj sárgaszemű pingvin (Megadyptes antipodes) Pygoscelis (Wagler, 1832) – 3 faj állszíjas pingvin vagy kantáros pingvin (Pygoscelis antarcticus) szamárpingvin (Pygoscelis papua) Adélie-pingvin (Pygoscelis adeliae) Spheniscus (Brisson, 1760) – 4 faj pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) Humboldt-pingvin (Spheniscus humboldti) Magellán-pingvin (Spheniscus magellanicus) galápagosi pingvin (Spheniscus mendiculus)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.